A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (új Tbj.) 2020. július 1-én történő hatályba lépésével olyan új szabályokat kell alkalmazni, melyek egyaránt érinthetik a munkavállalókat, a munkáltatókat, illetve az egyéni és társas vállalkozókat. Az alábbi cikkben a 2020. július 1-től hatályos szabályok részleteit tekintjük át.

Az új rendelkezések összefoglalását 4 részes, rövid videókon keresztül is megtekinthetik a facebook-on, vagy a youtube-on az alábbi linkekre kattintva: 1. rész, 2. rész., 3. rész., 4.rész.

Munkavállalók járulékfizetési alsó határa

Az új Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontban meghatározott, munkaviszonyban foglalkoztatottak esetén a tb járulékalapja havonta legalább a minimálbér 30 %-a (járulékfizetési alsó határ) azzal, hogy ha a jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg, illetve ha szünetel a biztosítása, vagy ha táppénzben, baleseti táppénzben, gyermekápolási táppénzben részesül, akkor ezeket a naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál. Ilyenkor egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.

Az új Tbj. szerint tb járulékot minden hónapban, a minimálbér 30 %-a után (2020-ban 48 300 Ft, ami a minimálbéren foglalkoztatott munkavállaló heti 14 órás munkaviszonyát jelenti) meg kell fizetni akkor is, ha a munkavállaló havi jövedelme ennél kevesebb.

A megelőlegezett tb járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba. Ez a rendelkezés a régi Tbj.-ben is megtalálható, az új szabályozás szerinti, munkavállalókat érintő járulékfizetési alsó határral kapcsolatban azonban az új Tbj. úgy rendelkezik, hogy a járulék különbözet szabályait nem lehet alkalmazni.

Lapzártakor még nem fogadták el a Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatot (továbbiakban: előterjesztés), ami annyiban módosítaná az előbb írtakat, hogy „a járulék különbözetet a foglalkoztató fizeti meg, egyúttal a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség teljesítését úgy kell tekinteni, mintha azt a biztosított személy teljesítette volna”.

Példa:

Heti 5 órás munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló bruttó bére 20 125 Ft. Ez jóval kevesebb, mint a járulékfizetési alsó határ, de a 18,5 % tb járulékot az előírt 48 300 Ft után ekkor is meg kell fizetnie a foglalkoztatónak, és úgy kell tekinteni, mintha azt a munkavállaló teljesítette volna.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a járulékfizetési alsó határ bevezetése nem befolyásolja a biztosítás létrejöttét. A részmunkaidőben foglalkoztatottak továbbra is biztosítottnak minősülnek, akkor is, ha a jövedelmük nem éri el a minimálbér 30 %-át. Tehát például heti 5 órás munkaviszonyban,  havi bruttó 20 125 Ft-os bérért foglalkoztatott munkavállaló is biztosított, a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerez, csak a bevezetésre került járulékfizetési alsó határ okán a munkáltatónak a minimálbér 30 %-a után (2020-ban 48 300 Ft) meg kell fizetnie a tb járulékot.

Az előterjesztés elfogadása esetén fontos módosítás, hogy a járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem közötti különbözet után fennálló tb járulékfizetési kötelezettséget 2020. július és augusztus hónapra vonatkozóan nem kell teljesíteni.

A járulékfizetési alsó határral kapcsolatos rendelkezéshez a Szocho tv. is igazodik, az 1. § (10) bekezdése szerint 2020. július 1-től az új „Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítási jogviszony esetében az adó alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával”. Azaz munkaviszonyban foglalkoztatottak esetén a  szociális hozzájárulási adó alapja havonta legalább a minimálbér 30 %-a.

Arányosítanunk kell tehát a járulékfizetési alsó határt, ha:

• a jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
• szünetel a munkavállaló biztosítása,
• a munkavállaló táppénzben, baleseti táppénzben, gyermekápolási táppénzben részesül.

Vannak olyan esetek, amikor nem kell alkalmazni a járulékfizetési alsó határt, azaz nem kell megfizetni legalább a minimálbér 30 %-a után a tb járulékot, ezáltal a szociális hozzájárulási adót sem. Nincs járulékfizetési alsó határ, ha a munkavállaló:

• gyed-ben, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyet-ben, ápolási díjban részesül,
• köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerinti köznevelési intézményben, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató, vagy szakképzésben részt vevő személy.

Például: a gyes-ben részesülő szülő dolgozhat heti 5 órás munkaviszonyban, bruttó 20 125 Ft munkabérért anélkül, hogy a minimálbér 30 %-a után meg kelljen fizetni a tb járulékot valamint a szociális hozzájárulási adót. Ekkor csupán a 20 125 Ft után számított adókat, járulékokat kell megfizetni.

Remélünk módosítást, de eddig nem történt meg azzal a rendelkezéssel kapcsolatban, hogy ha egy munkavállalónak több munkaviszonya van, az egyes munkaviszonyokat nem lehet összeszámítani, mindegyiket külön-külön kell vizsgálni. Vagyis hiába van valakinek egyik munkáltatónál heti 40 órás munkaviszonya, a másik munkáltatónál ez esetben is meg kell fizetni a minimálbér 30 %-a után számított tb járulékot.

A bérszámfejtő szemszögéből:

Ez a rendelkezés megfontoltabb munkavállalói alkalmazást és – részmunkaidős foglalkoztatás esetén – újabb nyilatkozat kitöltetését igényli a munkáltatók részéről, egyúttal a bérszámfejtőktől is némiképp nagyobb odafigyelést kíván azzal kapcsolatban, hogy mikor nem kell alkalmazni a járulékfizetési alsó határt, illetve mikor kell arányosítani azt. Mivel a meghatározott ellátásokban részesülő, vagy nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonnyal rendelkező munkavállaló esetén nem kell alkalmazni a járulékfizetés alsó határára vonatkozó szabályokat, ezek meglétéről érdemes nyilatkoztatni azokat a munkavállalókat, akiknek a havibére nem éri el a minimálbér 30 %-át (2020-ban bruttó 48 300 Ft-ot). Az ellátásban való részesülésről, vagy a tanulói, hallgatói jogviszony meglétéről célszerű bekérni az igazolást!

Tanulószerződés

A tanulószerződésben történő foglalkoztatás a gyakorlatban nem szűnt meg, ugyanakkor a régi Tbj-ben 2020. január 1-től a tanulószerződés már nincs felsorolva a biztosítási jogviszonyok között. A előterjesztésben 2020. július 1-től rendezik a tanulószerződéssel foglalkoztatott tanulók helyzetét, azaz a törvényjavaslat elfogadása esetén alkalmazni kell rájuk a régi Tbj. 2019. december 31-én hatályos rendelkezései közül az alábbiakat:

• § k) pont 1. alpontja: járulékalapot képező jövedelem a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj
• § (1) bekezdés b) pontja: biztosított a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló.
• § h) pontja: szünetel a biztosítás a tanulószerződés szüneteltetésének időtartama alatt.
• 16/A. §-a: a tanuló a tanulói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói jogviszony szünetelésének időtartamát is.
• 44/A. § (3) bekezdés e) pontja: az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság kezdetére és megszűnésére vonatkozó bejelentést tanulók esetén a közoktatási információs rendszer, illetve a felsőoktatási információs rendszer működtetője teszi meg.

Tanulószerződéssel foglalkoztatott esetén alkalmazni kell még továbbá a régi Tbj. 25/A. § b) pontját (egyéni és társas vállalkozóként a kivét után nem fizet munkaerőpiaci járulékot), valamint a 31. § (4) bekezdés b) pontját (egyéni és társas vállalkozóként a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem) melyek az összevonásra került, 18,5 % mértékű tb járulék kapcsán vetnek fel kérdéseket.

Kisadózó egyéni vagy társas vállalkozó

A főállású kisadózók ellátási alapja kata fizetési kötelezettség összegének függvényében az alábbiak szerint változik 2020. július 1-től:

Kata összege	Ellátási alap 2020.06.30-ig	Ellátási alap 2020.07.01-től
75 000 Ft	164 000 Ft	170 000 Ft
50 000 Ft	98 100 Ft	102 000 Ft
25 000 Ft	nincs	nincs

Az ellátási alap összege rendkívül fontos a pénzbeli ellátások szempontjából, hiszen ez alapján számítjuk például a táppénz, a csecsemőgondozási díj, a gyed, az örökbefogadói díj, a nyugellátás, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak összegét.

A nem főállású, azaz 25 000 Ft katát fizető kisadózó nem minősül biztosítottnak, ellátásokra nem jogosult, ezáltal ellátási alapja sincs. Nem minősül főállású kisadózó, aki:

• heti 36 órát elérő munkaviszony mellett választja a kata adózást;
• meglévő főállású egyéni vagy társas vállalkozói jogviszony mellett választja a kata adózást;
• kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül;
• másik kisadózó vállalkozásban főállású katás (pl.: bt kültagjaként, ha mellette másik bt-ben főállású katás);
• rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásban részesül;
• nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll;
• külföldön biztosított (uniós rendeletek alapján vagy a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján);
• EGT tagállamban vagy Svájcban köznevelési, szakképző vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat (25. éves életévének betöltéséig a tanulmányait szüneteltető is).

Főállásúnak az minősül – tehát 50 000 Ft (vagy választása szerint 75 000 Ft) kata fizetési kötelezettsége van – aki a fent felsoroltak közül egyik feltételnek sem felel meg.

Kisadózás kapcsán leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy az adóhatóság fokozottan ellenőrzi, hogy a kisadózó vállalkozással kötött szerződés nem leplez-e munkaviszonyt, ezért kiemelten fontos figyelni arra, hogy a kisadózó és a megrendelő (a megrendelőt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket egy személynek kell tekinteni) közti szerződés, ügylet esetén az alábbi körülmények közül legalább kettő megvalósuljon:

• a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
• a naptári évi bevételének legalább 50 %-át nem a megrendelőtől szerezte;
• a megrendelő nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
• a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a megrendelő bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
• a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
• ha a kisadózó vállalkozás kisadózó tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó azért nem főállású, mert 36 órát elérő munkaviszonya van, máshol főállású társas vállalkozó vagy máshol főállású kisadózó, ugyanakkor a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 %-át olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a fent említett jogviszonyok egyikében sem.

Egészségügyi szolgáltatási járulék

Egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére köteles például az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra semmilyen jogcímen nem jogosult.

Egészségügyi szolgáltatási járulékot a biztosítási jogviszony, illetve a Tbj. szerinti jogosultsági feltételek megszűnését követő 46. naptól kell fizetni, ha a korábbi jogviszony legalább 45 napig fennállt. Kevesebb biztosítási jogviszonyban eltöltött idő esetén az annak megfelelő számú nap utáni naptól áll fenn a fizetési kötelezettség. (pl. ha 15 napig volt munkaviszonya a személynek, akkor a járulékfizetési kötelezettség a munkaviszony megszűnését követő 16. naptól áll fenn).

Fontos, hogy biztosítási jogviszony szünetelése esetén a járulékfizetési kötelezettség a szünetelés első napjától fennáll, tehát ha munkavállaló – nem gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra megy, vagy igazolatlan távollét miatt szünetel a biztosítása, akkor már az első naptól egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett, vagyis azokra a napokra vonatkozóan meg kell fizetnie a járulékot. Ugyanez a szabály vonatkozik a vállalkozásukat szüneteltető egyéni vállalkozókra: a vállalkozás szünetelésének napjától egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezettek.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék összege minden évben változik (2020-ban 7 710 Ft/ hó; 257 Ft/nap), melyet a kötelezettség kezdő időpontjától havonta, a tárgyhót követő hónap 12-ig kell megfizetni csekken, vagy átutalással.

2020. július 1-től a NAV fokozottabban figyelemmel kíséri az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezetteket, ezért a személy biztosítási jogviszonyának, illetve jogosultságának megszűnéséről is rövid időn belül értesül. Ezt követően 8 napon belül az adóhatóság olyan tájékoztatást küld a fizetésre kötelezettnek, mely tartalmazza a fizetési kötelezettségre, és az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságra vonatkozó szabályokat. A NAV a járulékfizetési kötelezettségről határozatot hoz, azt az adószámlán előírja, a befizetéseket pedig nyilvántartja.

Ha a személy tartozása az egészségügyi szolgáltatási járulék összegének háromszorosát (előterjesztésben: hatszorosát) meghaladja, akkor a TAJ kártya érvénytelenné válik a térítésmentes egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozóan.

Mai napon még az szerepel a hatályba lépő új Tbj.-ben, hogy előbbi eset alól kivél, vagyis nem válik érvénytelenné a TAJ kártya, ha a személy a tartozást még az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele előtt visszamenőleg befizeti. Az előterjesztés szerint ez úgy módosul, hogy a TAJ szám csak a tartozás megfizetéséről vagy a fizetési kedvezmény engedélyezéséről szóló adóhatósági adatszolgáltatást követő naptól lesz ismét érvényes. Ha a tartozás utólagosan megfizetésre kerül, a TAJ szám akkor sem lesz visszamenőlegesen érvényesítve, tehát a TAJ szám érvénytelenségének idején igénybe vett egészségügyi ellátás díját meg kell téríteni.

Ha az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett személy vitatja a fizetési kötelezettség jogalapját, mert az érintett időszakban egészségügyi szolgáltatásra jogosult vagy biztosított volt, egyeztetést kezdeményezhet. Az egyeztetési eljárás, és az ehhez kapcsolódó jogorvoslati eljárás esetében meghozott határozat véglegessé válásáig nem tekinthető hátraléknak az egészségügyi szolgáltatási járulékból felhalmozott tartozás.

Belföldi személy

Ha elfogadásra kerül az előterjesztés ide vonatkozó része, akkor az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság tekintetében bővül a „belföldi” személy definíciója 2020. július 1-től, miszerint belföldinek minősül az a Magyarországon élő magyar állampolgár is, aki:

• a jogviszony vizsgálatot időpontjában társadalombiztosítási, szociális, családtámogatási ellátásban részesül, és
• a jogviszony vizsgálatot megelőző öt éven belül
  • rendelkezett belföldön legalább tizenkét hónap biztosítási jogviszonnyal, vagy
  • legalább tizenkét hónapig egészségügyi szolgáltatásra volt jogosult.

Példa: egy személy munkaviszonya megszűnt, rehabilitációs ellátásban részesül, egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Albérletben él, ahol a tulajdonos nem engedi, hogy bejelentkezzen a lakásba, tehát az illető lakóhely hiányában nem minősül belföldinek, egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult. Ezt a helyzetet rendezik a jogalkotók, tehát ha a példában szereplő személynek a jogviszony vizsgálatot megelőzően 5 éven belül volt belföldön legalább 12 hónap biztosítási jogviszonya, vagy legalább 12 hónapig jogosult volt egészségügyi szolgáltatásra, akkor belföldinek minősül és jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

Jogalap nélkül fizetett járulék

Ha az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre nem kötelezett személy egészségügyi szolgáltatási járulék fizetés alapján vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást, akkor a természetes személy köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatás Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségeit, melyre az egészségbiztosítási szerv kötelezi a természetes személyt.  Ha a kötelezett önként nem téríti meg a költségeket, a követelést az egészségbiztosítási szerv az adóhatóságnak adók módjára behajtandó köztartozásként átadja. A jogalap nélkül fizetett egészségügyi szolgáltatási járulék adószámlán előírt kötelezettségének összegét törli az adóhatóság, az előterjesztés szerint a túlfizetés azonban csak akkor igényelhető vissza, ha a személy nem vett igénybe egészségügyi szolgáltatást, vagy ha igénybe vett, akkor a fizetendő díj már igazoltan rendezésre került.

Példa: EGT más tagállamában biztosított személy Magyarországon fizeti az egészségügyi szolgáltatási járulékot, és ez alapján veszi igénybe a fogászati ellátást, aminek a költsége 400ezer forint lett volna. Ekkor az egészségbiztosító kötelezi az illetőt a költség megtérítésére, aki ha önként kifizeti azt, akkor visszaigényelheti az addig, jogalap nélkül befizetett egészségügyi szolgáltatási járulék összegét. Ellenkező esetben a költségeket az adóhatóság fogja behajtani, és az addig befizetett járulékokat a magánszemély csak akkor igényelheti vissza, amikor a tartozás már kiegyenlítésre került.

A teljes cikk az Önadózó júliusi lapszámában olvasható.