A világjárvány akár véglegesen is átalakíthatja a megszokott gazdasági, munkaerőpiaci, társadalombiztosítási viszonyokat. A munkaidőcsökkentési-kényszer és eddig atipikusnak minősülő munkavégzési formák a társadalombiztosításra, azon belül a nyugdíjvárományokra is hatással lehetnek. Írásunkban a magyar nyugdíjszámítás szabályait mutatjuk be, rámutatva a szabályok komplexitására és adott esetben ellentmondásaira.
A jelenlegi helyzetben mindenkit az érdekel leginkább, hogy a csökkentett munkaidejű munkaviszonyos foglalkoztatás hogyan érinti a munkavállaló
szolgálati idejét, nyugdíját. A felmerülő kérdésre a válasz röviden: amíg a havi jövedelem eléri a minimálbér összegét (illetve napi bér esetén annak harmincad részét), addig nincs szolgálati idő-veszteség. A bértámogatásról szóló 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése szerint „a támogatás mértéke az alapbér általános szabályok szerint megállapított személyi jövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka.” Tehát a támogatás nettóban került megállapításra, utána járulékfizetés nem történik. Fentiekből következik, hogy nyugdíjszámítás szempontjából csak a munkáltató által fizetett jövedelem képezi a munkavállalónak a nyugdíjjárulék, így a későbbi nyugdíjának az alapját.
Fizetés nélküli szabadság ideje alatt a munkavállaló biztosítása szünetel, tehát ha nincs bérjövedelem, akkor járulékfizetési kötelezettség sincs, így ezek a napok nem minősülnek szolgálati időnek sem.
Ahhoz azonban, hogy a választ megértsük és a jövőben figyelemmel tudjuk kísérni a nyugdíjszámításunkhoz kapcsolódó járulékfizetés (vagy nem fizetés) fontosságát, nélkülözhetetlen tisztában lennünk az alapvető szabályokkal.
Nyugdíjszámítás
Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset (nyugdíjalap) megszerzett szolgálati időhöz tartozó, törvényben meghatározott százalékában kell megállapítani. A számítás tehát egy szorzat: nyugdíjalap szorozva a megszerzett szolgálati idő százalékos értékével. A teljes nyugdíj-jogosultsághoz 20 év szolgálati idő szükséges, és a nyugdíj összegének létezik egy minimuma. 20 év szolgálati idő hiányában legalább 15 évnyi idővel résznyugdíj állapítható meg, amelynek már nincs minimuma. Az öregségi nyugdíj összege csak akkor haladhatja meg a nyugdíjalap összegét, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően nyugdíj megállapítása nélkül szerzett többlet-szolgálati idővel szereznek rá jogot. [Tny. 18.§ (2)-(3), Tny. 20.§ (1)-(3), Tny. 21.§]
A szolgálati idő
Magyarországon a szolgálati idő a biztosítási teljesítmény mérésének eszköze. 1998-tól szolgálati időnek minősül főszabályként minden olyan időszak, amely alatt nyugdíjjárulék fizetése történt. A járulékfizetési kötelezettség keletkezhet biztosítási jogviszonyban (például munkaviszonyban, főállású egyéni vagy társas vállalkozóként), valamilyen nyugdíjjárulékköteles ellátás folyósításával (álláskeresési járadék, egyes gyermekek után járó ellátások), illetve az állami nyugdíjbiztosítási szervvel megállapodás alapján történő önkéntes járulékfizetéssel is. A szolgálati idő a járulék megfizetésével keletkezik, kivéve, ha a járulékot a jövedelemből, ellátásból levonják, mert akkor a levonással keletkezik akkor is, ha a járulék ténylegesen nem kerül megfizetésre. [Tny. 37.§ (1), (3)]
Magyarországon kedvezményként olyan időszakok is szolgálati időnek minősülnek, amely után nem történt járulékfizetés: ilyen a férfiak kötelező sorkatonai ideje, illetve a nappali tagozaton folytatott szakiskolai és 1998 előtti felsőfokú tanulmányok ideje. (megj.: az 1998 előtti jogviszonyok szolgálati időként történő beszámíthatóságát a Tny. és a TnyR. ide kapcsolódó rendelkezései tartalmazzák részletesen, ezek bemutatására itt most külön nem térek ki.)
Annak, aki biztosítási jogviszonyban nem szerez legalább a minimálbér összegével megegyező jövedelmet, a nyugdíj összegének kiszámításához figyelembe vehető szolgálati idejét a ténylegesen szerzett jövedelem és a minimálbér egymáshoz viszonyított arányában csökkenteni kell.
Például: ha valaki 20 évig dolgozik heti 20 órás munkaviszonyban a minimálbér feléért, akkor 20 év alatt 20 év szolgálati időt szerez – azaz jogosultságot szerez teljes öregségi nyugdíjra –, azonban a nyugdíj összegét csak 10 év szolgálati idő alapján fogják megállapítani. [Tny. 38-42.§ és TnyR. 29-59/B§]
Az átlagkereset (nyugdíjalap) meghatározása
A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet a beszámítási időszakban szerzett, járulékalapot képező (bruttó) jövedelemből kell kiszámítani. Jövedelemként 1997. január 1. előtt a főfoglalkozásban (ha a főfoglalkozásban a munkavégzés ideje a teljes munkaidőnél rövidebb volt, akkor a mellékállásban is) szerzett, 1996. december 31. után a biztosítási jogviszonyban elért jövedelmeket kell számításba venni. (megj.: a járulékköteles szociális és/vagy társadalombiztosítási ellátások, valamint a folyósításuk mellett szerzett jövedelem összegét csak abban az esetben lehet számításba venni, ha azok beszámítása az igénylőre nézve kedvezőbb. [Tny. 22.§ (1)-(4) és TnyR. 14.§ (1) bekezdés b) pont)
Az átlagkereset (nyugdíjalap) nem más, mint az 1988. január 1-jétől a nyugdíjba vonulást megelőző napig terjedő időszakban elért, befogadott, szükség szerint hiánypótolt, évesített, nettósított, valorizált éves átlagkeresetek havi átlagösszegének degresszált része. Lépésenként tehát az alábbiak szerint számolható ki:
- Béridőszak érvényességi vizsgálata
- Szükség szerinti hiánypótlás
- Járulékplafon-kontroll
- Évesítés
- Nettósítás
- Valorizálás
- Havi átlagkereset kiszámítása a napi átlagból
- Degresszió
Az átlagkereset kiszámításának első lépése a beszámítási időszak érvényességének vizsgálata: az időszak akkor érvényes, ha legalább felében rendelkezik az igénylő beszámítható jövedelemmel. Ha a beszámítási időszak érvénytelen lenne, az érvényességhez szükséges időre 1988-at közvetlenül megelőző időszakból kell jövedelmet beszámítani – ha ilyen jövedelem nincs, vagy nem igazolható, akkor a hiányzó időre a jövedelmet a nyugdíj megállapításának napjától visszafelé számítva a minimálbérrel kell pótolni. A beszámítási időszak érvényességének a funkciója az, hogy elegendő jövedelem álljon rendelkezésre az életpálya-jövedelem reprezentálására alkalmas átlagjövedelem kiszámításához: így kiegyenlíthetik egymást az életpályán alacsonyabb és a magasabb jövedelemmel ellátott időszakok.
A következő lépés a beszámítható jövedelmek járulékplafon-kontrollja. 1992. március 1-je és 2012. december 31-e között érvényben volt a járulékplafon intézménye, amely szerint a tárgyévre meghatározott maximum jövedelem után megfizetett járulék felett nem állt fent járulékfizetési kötelezettség. Így a maximum jövedelem feletti kereset nem képezett járulékalapot, így a nyugdíjalap kiszámítása során sem vehető figyelembe.
A következő lépésben minden olyan év jövedelmét, amelyet nem egész, hanem törtévben szereztek, évesíteni kell: először az éves jövedelem összegét el kell osztani a jövedelemszerző napok számával, majd az így kapott napi átlagot szorozni kell a naptári év napjainak számával. Az adott év adó- és járulékszabályai szerint – alkalmazva az esetleges kedvezményeket is – kell az így képzett, évesített jövedelmekből a közterheket levonni, azaz a bruttó bért nettósítani.
Ezt követően kell a nettósított éves jövedelmeket valorizálni, azaz a korábbi évek béreit a nyugdíjazást megelőző év bérszínvonalára felszorozni. Ezt a felszorzást a tárgyév és a nyugdíjazást megelőző év között eltelt időszak országos nettó átlagkereset-növekedés (tehát a közhiedelemtől eltérően nem az infláció) mértékének megfelelően kell elvégezni. Ennek a lépésnek a funkciója az, hogy az átlagképzéshez közel azonos színvonalú jövedelmeket kapjunk, kizárva ezzel a korábbi évek nominális jövedelmeinek torzító hatását.
Ahhoz, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet megkapjuk, a nettó-valorizált éves jövedelmeket össze kell adni, és az így kapott összeget el kell osztani annyival, amennyi a jövedelemszerző-napok száma (levonva tehát az eltelt naptári napok számából azon napok számát, amelyekre nem volt jövedelem, pl. táppénz, fizetés nélkül szabadság ideje, stb.): az így kapott napi átlagösszeget 365-tel szorozva, majd 12-vel elosztva megkapjuk a havi átlagkeresetet.
Végül utolsó lépésként a számítási szabály tartalmaz egy degressziós kitételt is: a fentiek szerint kiszámított nyugdíjalapot, ha az nagyobb, mint 372 ezer forint, 421 ezer forintig 10 %-kal, afölött 20 %-kal csökkenteni kell. [Tny. 22.§ (5)-(11) és TnyR. 15-16.§]
Érdekes részletszabályok
Az eddig ismertetett számítási szabályok alkalmazása során előfordulnak olyan helyzetek, amelyek során bizonyos körülmények együttállása torzítóan, meglepően, vagy igazságtalanul hatnak a kiszámolt nyugdíj összegére. Ezekből szeretnék bemutatni néhányat.
A nyugdíjminimum
Ahogy a fentiekben bemutattam, a nyugdíj összegét a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset és a szolgálati időhöz rendelt százalékos helyettesítési arány szorzataként kell meghatározni. Jogszabály kimondja, hogy a teljes öregségi nyugdíj összege nem lehet kevesebb a nyugdíjminimum összegénél – azaz a nyugdíjszámításkor alkalmazott szorzat nem lehet ennél kevesebb. A védelem nem vonatkozik a résznyugdíjra. [Tny. 20.§ (3)-(4)]
Például: 40 év szolgálati idővel, amelyhez a törvényben 80 %-os helyettesítési arány tartozik, egy 30 ezer forintos nyugdíjalap esetén a kiszámolt nyugdíj 24 ezer forint lenne, azonban a jelenlegi nyugdíjminimumot figyelembe véve, a folyósított ellátás annak összege, azaz 28 500 forint lesz. Ha a példa szerinti nyugdíjalap 25 ezer forint, a kiszámolt nyugdíj 40 év szolgálati idővel 20 ezer forint lenne, azonban a hatályos szabályozás szerint a folyósított ellátás összege a nyugdíjalap – és nem a nyugdíjminimum lesz.
A nyugdíjminimum tehát csak a szorzat következtében „alá eső” nyugdíjalapot védi, az eleve alatta lévőt nem. Ha a kiszámolt nyugdíjalap a nyugdíjminimum alatti, akkor a folyósított ellátás összege a nyugdíjalappal megegyező lesz, nem emelkedik a nyugdíjminimum összegére. Ez egyben azt is jelenti, hogy nyugdíjminimum népszerű és időről-időre visszatérő emelésének óhaja nem kellően átgondolt: a jelenlegi szabályozás szerint ugyanis minél nagyobb mértékű lenne a nyugdíjminimum emelése, annál nagyobb létszámú igénylőt érintene hátrányosan, és „zárna” a nyugdíjminimum alá.
Az átlagkereset szinten tartása
A nyugdíjalap nagysága kiszámítható bármely múltbéli időpontra bárkinek, aki rendelkezik a szükséges adatokkal: a beszámítási időszak éves bruttó járulékköteles jövedelmeivel.
A mindenkori nyugdíjalap nagysága két okból lehet érdekes. Egyrészt, ha tisztába szeretnénk kerülni a várható ellátásunk nagyságával – nemcsak az öregségi nyugdíj, hanem a korhatár betöltése előtti halál esetén a hozzátartozói ellátások alapja is a nyugdíjalap. Másrészt, ha hatással kívánunk lenni a majdani ellátásunk nagyságára.
Példa: egy 2017 végére kiszámolt nyugdíjalap nagysága 200 ezer forint. Mivel a nyugdíjalap egy átlagszámítás eredménye, ezért pontosan kiszámítható, hogy mekkora összegűnek kell lennie a következő (vagy az életpályán valahol hiányzó) év járulékköteles jövedelmének ahhoz, hogy azzal együtt a nyugdíjalap nagysága változatlan maradjon – a példában 3,464 millió forint járulékköteles jövedelem szükséges ehhez a 2018. évre. Ennél alacsonyabb jövedelem esetén csökken, magasabb esetén pedig növekszik az átlagkereset. Amennyiben az évben nem kerülne beszámításra jövedelem, az átlag nem változna – azaz ebben az esetben a 3,464 millió forint utáni járulékfizetés és a nulla járulékfizetés hatása a nyugdíjalapra ugyanaz.
Mivel a nyugdíj összege az átlagkereseten kívül a szolgálati idő megszerzett mennyiségétől is függ, ezért fentiekből levonható az a meglepő következtetés, hogy nem annyira a szolgálati idő hossza, hanem a magas átlagkereset az, amely magas nyugdíjat eredményez. Ha ugyanis a nyugdíjalap az átlagszámításba bekerülő jövedelmek hatására csökken, akkor a megszerzett plusz szolgálati idő ellenére is csökkenhet az induló nyugdíj összege. Feleannyi szolgálati idővel, de magas átlagkeresettel magasabb nyugdíj érhető el, mint kétszerannyi idővel, de feleannyi átlagkeresettel.
A beszámítható kereset torzító hatása, járulékfizetés nélkül
Láthattuk: a nyugdíj összege az átlagkeresettől és a szolgálati időtől függ. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet a beszámítási időszakban szerzett, járulékalapot képező jövedelemből kell kiszámítani. Szolgálati időnek a járulékfizetéssel lefedett, valamint a főfoglalkozásban, biztosítási jogviszonyban töltött időszakok minősülnek. Járulékfizetés nélkül csak akkor ismerhető el szolgálati időnek valamely időszak, ha a biztosítási jogviszony fennállt, és a járulékfizetés elmaradása nem róható fel a biztosítottnak.
Azért volt fontos ezt röviden összefoglalni, mert egy esetben járulékfizetés nélkül is komoly hatás gyakorolható az ellátás összegére. Egyéni- és társas vállalkozóként biztosított személy biztosításban töltött ideje nem ismerhető el szolgálati időként, ha az adott időszakra járuléktartozása van. [Tny. 38.§ (2)] Azonban a járuléktartozás csak a szolgálati idő elismerését akadályozza, a beszámítható kereset tekintetében a jogszabály nem tartalmaz ilyen korlátozást, így az átlagkeresetet járuléktartozás esetén is a beszámítási időszak járulékköteles jövedelmei alapján kell meghatározni.
Így tehát egy egyéni- vagy társas vállalkozóként biztosított személynek ebből a jogviszonyából származó, tetszőlegesen magas jövedelme akkor is a nyugdíj alapját képező jövedelemnek fog számítani, ha a vállalkozás soha nem fizetett egy fillér nyugdíjjárulékot sem.
Egyéni nyugdíjszámlák és a nyugdíjszámítás kapcsolata
A magyar Kormányzati Portál Ügyfélkapujához elektronikus hozzáféréssel rendelkező személyek 2013-tól hozzáférhetnek saját társadalombiztosítási egyéni számlájukhoz, és megtekinthetik az azon nyilvántartott adatokat. A számla tartalmazza a természetes személy személyazonosító adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, valamint a bevallott, illetve levont nyugdíjjáruléka összegére vonatkozó adatokat. [Tny. 96/A §]
Ahhoz, hogy értelmet nyerjen az egyéni számla nyugdíjszámításhoz fűződő kapcsolata, el kell különíteni egymástól a nyugdíjrendszerek két típusát: a szolgáltatás-meghatározott és a befizetés-meghatározott típust.
A szolgáltatás-meghatározott típus jellemzője, hogy a rendszer szolgáltatásait definiálja előre, azok mértékét nem. Meghatározza, hogy adott teljesítmény vagy feltétel teljesülése esetén milyen típusú szolgáltatást nyújt (például 20 év szolgálati idő és az öregségi korhatár betöltése esetén öregségi nyugdíjat), annak mértékét azonban nem. 20 évnyi járulékfizetés a minimálbér után ugyanúgy nyugdíjra biztosít jogot, mint a 20 évnyi milliós jövedelem utáni járulékfizetés. Egy ilyen rendszerben a jogszerzés mértékének nyilvántartása meghatározó jelentőségű.
A befizetés-meghatározott típus nem a nyújtott szolgáltatásokat definiálja előre, hanem a hozzájárulások, befizetések mértékétől függő ellátást ígér. Az ellátás összege nem a hozzájárulások, befizetések idejétől, csupán annak mértékétől függ. Az a fontos tehát a nyugdíj összegének meghatározásakor, hogy mennyi pénz van az egyéni számlán a nyugdíjba vonuláskor, mindegy, hogy azt 5 év vagy 40 év alatt fizette meg a jogszerző. Egy ilyen rendszerben a befizetések pontos nyilvántartásának van meghatározó jelentősége….a teljes cikket az Önadózó 2020. júniusi számában olvashatják.
Szerzők:
publikálva: 2020. június
